Újra Vipassana * írta: Éva

Másképp készültem az elvonulásra, azt hiszem tudatosabban. Döbbenet volt számomra, hogy mennyit felejtettem magáról a technikáról, annak lényegéről az egy év alatt. De az is lehet, hogy bizonyos dolgokat korábban fel sem fogtam. Visszatekintve az elmúlt egy évemre, arra is rájöttem, hogy mennyi változás történt körülöttem és bennem. Azt, hogy mindezt a Vipassanának köszönhetem bizonyítani, vagy az okot körülírni nem tudom, mégis van belül egy belső bizonyosság, hogy ez így van.

Ha mégis megpróbálom ezt leírni, talán azt mondhatom segített észrevenni a lehetőségeket, segített meghallani, megérteni, felfogni az információkat. Nem mentem el olyan dolgok mellett, amiket korábban észre sem vettem. És ez csak egy része a hatásának, bár fontos része, hiszen rengeteg minden ebből következett.

Könnyebben élem meg az engem ért hatásokat, hamarabb tudok kivonódni az érzelmi, gondolati játszmáimból, egy magasabb nézőpontba helyezkedve, mint azok megfigyelői, és utána elengedni azokat.

Maga az elvonulás egy kemény munka, amit időnként ismételni is kell, főleg ha az ember nem tudja rendszeresíteni az életében. Ma a világ tele van üres, kecsegtető ígéretekkel. Technikákkal, amiket rövid idő alatt tökéletesen el lehet sajátítani, ráadásul azonnal hatnak. Ezek az ígéretek nagyon jól kielégítik a személyiség szintű egot. Megnyugszunk, hogy mindent megtettünk, örülünk, hogy ezért még különösebb erőfeszítést sem kellett tennünk, azután csodálkozunk, hogy nem változik semmi, vagy egy idő után visszatérnek a régi problémák.

A személyiségünk, amely tudattalanul alakul ki gyermekkorunkban egy (ugyancsak tudattalan) csettintésre nem fog átalakulni. Meg kell ismerni, meg kell figyelni önmagunkat a semlegesség állapotában, ehhez el kell csendesednünk, befelé kell fordulnunk.

vipassana-akosEnnek a meditációs technikának két tengelye a semlegesség és a tudatosság. Nehéz saját magunkat semlegesen figyelni és nehéz itt és most jelen lenni folyamatosan. Sok gyakorlással ez egyre könnyebb és egyre hosszabb ideig lehetséges.

Úgy is nézhetjük, hogy az elvonulás alatt egy heti munkaidőnket szánjuk önmagunkra. Napi 7 óra meditáció, plusz 1 óra tanítás. Ez kemény szellemi munka, és fizikailag is vannak kihívások.

De mindenképp megéri. Az eredménye nem feltétlenül azon a héten tapasztalható, hosszú távon a hétköznapjainkban fog megmutatkozni, segíteni.

 A leghatásosabb módszerek azok, amelyek hatására szokásrendszerünk változik. A mindennapi rutint kell változtatni, és ez igaz a gondolatainkra, érzelmeinkre is, nem csak a cselekedeteinkre. Mindebben nagy segítség a Vipassana technika.

Varga Éva
2014. 09. 07.

 

Következő Vipassana elvonulás időpontja itt >>>

aniccsa

%d blogger ezt szereti: