Symbolon – Az emlékezés játéka

Az önismereti munka elsődleges színtere nem rajtunk kívül, hanem bennünk van. A külvilág persze fontos terep, hiszen itt kapcsolódunk, reagálunk, cselekszünk. De amint elkezdjük ezeknek az eseményeknek az okát keresni és ezekért felelősséget vállalni, rájövünk, hogy ez a fajta külsőnek hitt cselekvés látszólagos. Valójában a lényeg belső világunkban, saját terünkben történik, amelynek már csak eredménye, következménye a külvilág.

symb1Mikor ezt megértjük, elfogadjuk és elkezdődik a belső feltérképezés (ami egy hosszú folyamat), szembesülünk egy színtérrel, ami egyénileg bármilyen lehet, de mindenkinél igaz, hogy egy önállóan – leginkább mechanikusan – működő rendszert látunk. Ennek felismerése általában sokkoló, mert mindeddig ez a hely nem is létezett számunkra, ezért úgy érezzük, mintha hirtelen kettős életet élnénk, egyet kint és egyet bent.  Ha ennél a pillanatnál nem adjuk fel, akkor szépen lassan elkezd letisztulni ez a látkép, kikristályosodnak a rendszerünket irányító szabályok és az ebben résztvevő szereplők (ez a folyamat azért nem egy sétagalopp, állhatatosságot és önmegfigyelést igényel).

Megütközést okozhat az, hogy szereplőkről beszélek. Mi az, hogy többen vannak bennem? „Én, én vagyok X.Y., egyedüli, és ha belátnám, hogy többen vagyok, akkor már indulhatnék is a pszichiátriára diagnózisért.” Pedig az igazság az, hogy egynek vélt személyiségünk valójában rengeteg én halmaza, akik mind figyelmet és irányítást akarnak. Alapvetően észre sem vesszük, hogy ezt meg is kapják, szituációtól függ, hogy éppen kinek a kezében van a döntéshozás jogara.

Belső világunkban ők a „város zaja”, amit már megszoktunk, sőt úgy tűnik valójában ettől a nyüzsgéstől él az egész. Ez a felismerés helyes, jelenleg ez jelenti számunkra az életet, és sok esetben jól is érezzük ebben magunkat. A „rossz hír” az, hogy ez egy csapda. Ezt elfogadni, beismerni az ember nem akkor szokta, amikor az életében minden rendben van. A keresés krízisek által indul el, majd miután a felismerések segítenek a gödörből kimászni, utána már – talán – elkezdjük megérteni a „komfort csapdáját” is.

Ahogy látjuk, ebben a folyamatban egy nagyon fontos pont a belső szereplők megismerése. Jung óta tudjuk, hogy a személyiséget un. archetípusok határozzák meg, a kollektív tudattalan szintjéről. Ezeknek az ősképeknek a felismerése, megismerése önmagunkban nagy segítségünkre lehet.

Iskolánkban, gyakorlati óráink célja mindig az, hogy ezt az önkeresést támogassa. Különböző módszerek segítségével tekintünk rá önmagunkra. Ennek eredményeként sokkal többféle aspektusunkat láthatjuk meg, de az is előfordul, hogy időről-időre, újra meg újra ugyanazzal szembesülünk, csak más megvilágításban.

symb2Egy különleges módja ennek a fajta betekintésnek a Symbolon asztrológia. Ez a „kártyajáték” egyedülálló módon mutatja be az asztrológiai jegyek és bolygók kombinációját képekben. Segítségével és a születési radix ábránkkal kirakható a horoszkóp mandalánk, mellyel megismerhetjük belső országunk 12 fontos szereplőjét. Megjegyzem, hogy ennél sokkal többen vannak, de ahogy elénk tárul ez a tizenkettő, látjuk, hogy elsőre ez is nagyon sok, hiszen működő, egymással kapcsolódó személyiségrészekről van szó, és az egymáshoz való viszonyukban a kép megváltozik, mintha ez által újabb szereplőt kapnánk. A kapcsolódás milyenségét megvizsgálhatjuk intuitív módon, vagy a születési horoszkópunkban kirajzolódó fényszögkapcsolatok által.

A képek segítségével önmagukra ismernek belső részeink, s így válunk képessé, mint megfigyelők kapcsolódni hozzájuk. Feltehetjük kérdéseinket, úgy mint: Mit akarsz tőlem? Mire van szükséged valójában? Hogyan tudsz segíteni nekem? Felismeréseket, megértéseket, feloldozásokat kaphatunk a módszer által.

Tarts velünk ezekben az izgalmas felfedezésekben!

Képzéseink szeptember 23-án indulnak. Ezekről bővebben honlapunkon itt olvashatsz: https://omniverzum.com/kepzesek/