Házi Feladat

Képzésünk minden tantárgyához kapcsolódik valamilyen záró feladat. Vannak félévi vizsgák (elméleti – gyakorlati), egymással elvégzendő komplexebb feladatok, és van amikor rövid beszámolót kérünk egy belső munkáról.

A vizsgát és a másokkal végzett gyakorlatokat tartják a diákok a legnehezebbnek. Én ezt nem így látom. Persze könnyebbnek tűnhet írni egy-, másfél oldalt és gyorsan beküldeni, kipipálva a feladatot. De aki ismeri a szemléletünket az tudja, hogy önmagát csapja be, ha a mennyiségi eredményre törekszik (hány házit adtam be és hányat nem?).

Aki félévről félévre őszintén fordul önmagához egy-egy ilyen feladat során, az a harmadik év végére minőségi változáson megy keresztül, a felismerések által, amit a “Házi Feladatok”  megoldása során nyer.

Ilyen mérföldkő Ildi házi feladata, melyben fontos kérdések fogalmazódnak meg, létre hívva ezzel a válaszokat.

Ildi kép

„Elvárom magamtól az önbizalmat és a kitartást” – áll a tégelyen. És valóban elvárom magamtól. Bár sokat fejlődtem ezen a téren az utóbbi években, van még bőven tanulnivalóm.
Elültettem a magokat, az önbizalmam és a kitartásom magvait.  Az ablakpárkányon áll a kis tégely, a nap nagy részében oda süt a nap. Föld lepi őket, kell egy kis idő, amíg előbújnak rejtekhelyükről. Míg figyelem előbukkanásukat, gondozom, megöntözöm őket, beszélek hozzájuk, szeretem őket, mert tudom, hogy szükségük van a táplálásra. Mint ahogy számomra is nélkülözhetetlen az a fajta lelki táplálék, amely segíti vágyott minőségeim kialakulását. Szükségem van a szeretetemre, a bátorításomra, a biztató gondolataimra és arra is, hogy pozitívan forduljak az érzéseim felé.
Vajon hol találom az önbizalmamat? Mi kell ahhoz, hogy előmerészkedjen? Hogy néz ki az én kitartásom? Hogy érezném magam, ha felvérteződnék vele? Már alig várom, hogy megtaláljam őket.
És figyelem az edénykémet…Vajon mikor látom meg először a kis zöld hajtásokat? Mire van még szükségük, hogy előbújjanak a föld alól? Kapnak elég fényt? Vizet? Mit tegyek még, hogy kisarjadjanak?
És újra reggel lett. Tettem-vettem, a nap besütött az ablakon. Akkor láttam meg a hat kicsi zöld levélkét. Kibújtak, a fény ereje előhívta őket. A fény, amely ugyanaz a fény, ami bennem is ott van. Csak használnom kell. A magok is a fény felé törekedtek a sötétből. A fény mutatta meg az utat az élet felé és táplálta őket energiával, hogy képesek legyenek fejlődni.

Insieme al vostro Messaggero di Luce è possibile migliorare la comunicazione con gli altri esseri umani. Avete difficoltà a comunicare ...Ezt a fényt kell megtalálnom magamban. Amely mutatja az utat a törekvéseim felé. Hogy bármire képessé váljak, ami elősegíti fejlődésemet és növekedésemet. Hogy az egészséges önbizalom segítse mindennapjaim cselekvéseit. Hogy életem minden pillanatát a kitartás erősítse. De megannyi vágyott minőség előhozható, ami eredendően is bennem lakik. Ahogy ez a hat kis magocska a tápláló víz és fény segítségével életre kelt. Nap, mint nap nagyobbra tör, erősebb és hosszabb száraival. Míg olyan magas nem lesz, hogy kénytelen meghajolni saját nagysága előtt.
Lám ez a pár kis magocska mutatta meg, hogy mire lehetek képes, ha megadom magamnak azt a lelki táplálékot, amely elősegíti növekedésemet és a saját fényem felé fordulok, amely megvilágítja az utat.

Cerny Ildikó – Szentendre, 2017.10. 24.