Út az Igazságosság erényének magasabb minőségéig * 2. rész

Ahogy előző írásban boncolgattuk, az Igazság erényének magas szintre fejlesztése egy minőségi ugrás is egyben. A kintről várt igazságszolgáltatás helyett egy, már a bensőnkben működő és minket irányító egyetemes igazság megtalálása a cél ezen a héten. Ezt a folyamatot mutatjuk ma be a Tarot útjának segítségével.

Amikor megszületik bennünk az igény, kimozdulunk a 8-as lap állapotából. Megérkezünk a 14-es, Mértékletesség lap állapotába. Itt szembe találjuk magunkat a duális világgal. A képen az angyal két kancsót fog, egyikből a másikba öntögetve a folyadékot. Egyik lába a vízben, másik a földön. Rengeteg eleme a képnek a dualitást sugározza. Ezen a ponton a bennünk lévő dualitás vizsgálata javasolt: Egyensúlyban van-e a bennem a kint és a bent, a fent és a lent, az én és az ő?
Ha az Igazság szempontjából vizsgáljuk a lapot, akkor még több kérdést tehetünk fel magunknak:
Amikor konfliktusba kerülök, látom-e, hogy a helyzetben lévő mindkét félnek megvan a saját igazsága? És ezek mindegyike helytálló és létezésre jogosult?
Amikor saját igazságról beszélek, az mennyire táplálkozik ösztönös, alacsonyabb szintű lényem vágyaiból, késztetéseiből, és milyen mértékben köthető a Szellememmel kapcsolatban lévő részhez? Mennyire húznak szét engem ezek a részek? Egyensúlyban tudom-e őket, vagy hagyom, hogy befolyásoljanak úgy, mint amikor az egyik korsó megtelik vízzel. Ha pedig a másikba kerül víz, az irányít engem.

Amikor ezen belső erőket  és késztetéseket sikerül magunkban kiegyensúlyozni, elfogadni, hogy az emberi szinten nem létezik egyetemes igazság, és mindenki nézeteinek helye van, akkor képesek vagyok átlépni a következő, 92-es lapra. Itt megjelenik az univerzális egyensúly. Már nem foglal le minket a két kancsó, hanem egy belső egyensúly és harmónia van, ami kihat a világunkra is. Képesek vagyunk határokat húzni önmagunk és a külvilág között, és mi a saját terünkben jól vagyunk. Látjuk már a különbözőségeket, de attól mi még képesek vagyunk egységben és egyensúlyban maradni.

 

Ekkor átlépünk a 11-es Erő lap állapotába. Itt azt látjuk, hogy van egy természetes, elemi erő, amit egy szépséges lány uralni képes. De azzal, hogy kezeivel lefogja az oroszlánt, nem tudja felvenni a kulcsot, ami helyzetét megoldaná. Így kénytelen továbbra is az állatot uralni, különben az lehet, hogy végezne mindenkivel. Külső szemlélőként úgy láthatjuk, hogy ez a lány az oroszlánjával uralja környezetét. Villogtatja fogait, mintha csak azt mondaná, hogy ha nem az van, amit én akarok, akkor elengedem a fenevadat.
Ez a lap ösztönös erőinket, tudattalanban rejlő energiákat mutatja, melyek motiválhatnak minket arra, hogy vágyjunk az irányításra, hogy a mi igazságunk legyen az az egy, amit mindenki követ. Hiszen az oroszlán az állatok királya. És mindenkiben él a vágy, hogy ő legyen a király vagy a királynő. És ez az, ami az igazságérzetünket is uralja. Szeretnénk, ha nekünk lenne igazunk. A mi érzéseinket, motivációinkat elismernék, ezzel a mi nézeteink kapnának megerősítést. Ebben az állapotban már nem kérdés, hogy az igazság a javunkra dől el. De ez nem az Egyetemes Igazság. Nem félemlíthetünk meg senkit a látszólag uralt erőkkel (oroszlán), hogy azt tegyék, amit mi szeretnénk.
Ez a lap azt tanítja meg nekünk, hogy saját késztetéseinket meg kell tanulnunk uralni. Mindenki szeretne különleges, egyedi és király vagy királynő lenni. Mindenki szeretné, ha az ő igazsága kapna érvényt. Mert valahol ez is az elismerés érzését hívja életre bennünk. De nem irányíthatjuk mások gondolait. Csak saját magunkra lehetünk hatással. Ezért is kell ezen az állomáson szembenézni saját oroszlánunkkal, és megküzdeni vele. Nem elpusztítani, hanem integrálni azt az erőt, amelyet magában hordoz. Az erőt önmaga, képességeinek és készségeinek felvállalásáért. A bátorságot, mert képes kiállni saját magáért, és azért a területért, melynek ő királya. Nem pusztít el másokat, mindössze fenntartja az egyetemes egyensúlyt önmagában és világában. Így már kisugárzásában is látszik, hogy személyes, ösztönös késztetéseit uralja, és képes az egyetemes szintekkel összhangban ténykedni. Magabiztossága nem követel másoktól engedelmességet vagy egyetértést. Tudja és képviseli saját igazát, és felvállalja önmagát.

 

Amikor megszületik bennünk ez az állapot, akkor lépünk a következő állomásra, a 17-es Csillag lapra.
Itt, az eddig megszerzett egyensúlyt, önuralmat és felelősségvállalást kell összhangba hoznunk a Szellemi szférákkal.
Látjuk, hogy a lapon egy meztelen lány térdel. Mindkét kezében tál, amikből folyamatosan a környező természetet táplálja. Egyik kezével fogadja az égből jövő áldást, inspirációt, és adja tovább azonnal a természetnek. Míg másik kezével a harmadik csakrából érkező energiával megszínezett folyadékot áramoltatja a világba. Vagyis odaadja azt is, ami a Lélekcsillagból érkezik, és azt is, amit személyes fejlődése során megszerzett, és jónak gondol. De ez a két minőség nem kapcsolódik össze. Áramlanak kifelé, de nincsenek kapcsolatban.

Vagyis ha az igazság erényének fejlődését nézzük, elérkeztünk oda, amikor is a megfejlődött útnak és a Szellemi minőségeknek össze kell kapcsolódniuk. Nem csak képviselni a személyes igazságot és az Egyetemeset, hanem a kettőt összhangba hozni. Amikor ez a szándék és törekvés megszületik bennünk, képessé válunk tisztán kapcsolódni Szellemi Eszenciánkhoz. Ekkor el kell engedni az edényeket, mint közvetítőket, és arcunkat felfelé fordítani. Tudatosan el kell engedni az eddig igaznak gondolt nézeteket, érzéseket és gondolatokat, és az Egyetemes felé kell fordulnunk. Meg kell nyílnunk saját Lélekcsillagunknak, hogy sejt szinten is összekapcsolódhassunk a Kozmikus energiákkal és Igazsággal. Így képessé válunk arra, hogy az Egyetemes közvetítői legyünk. Már nem kérdés, hogy van-e személyes motiváltság és igazság a tetteinkben, mert mi tudjuk és sejtjeinkben is érezzük, hogy cselekedeteinket a Kozmikus törvények irányítják.

Itt már nem kérdés, hogy van-e dualitás, és hogy kinek van igaza. Pusztán az a kérdés, hogy a Nagy Igazsággal mi egyeztethető össze. És amikor ez a felismerése megszületik bennünk, megérkezünk az Igazság útjának végállomásához. Megszületik bennünk a 86-os lap minősége, amikor már belsővé tettük az Igazságot. Már nem akarjuk a sajátunkat érvényesíteni. Nem várjuk el a külső elismerést és megerősítést. Képesek vagyunk elfogadni mások nézeteit, hiszen tudjuk, hogy magjaikban ezek egyek. Felvállaljuk a felelősséget tetteinkért és önmagunkért. Figyelmünk fókuszát Lélekcsillagunkra irányítjuk, és általa inspirálódva cselekszünk. Ezzel integráljuk önmagunkba és életünkbe az Igazság erényét.