Advent 2. hét * A Mértékletesség és a Megfontoltság erényei

Elérkeztünk Advent második hetéhez. Az elmúlt 7 nap megmutatta, hogy mennyire fel tud erősödni a belső munka, ha az energetikai folyamatokra irányítjuk figyelmünket. Ha tudatunk és gondolataink fókuszában tartottuk az Igazság erényét, akkor ennek működését és a bensőnkben rejlő, minket működtető dinamikákat is felfedezhettük az első hét során.

Most tovább lépünk a következő Adventi Pillére: a Mértékletesség és a Megfontoltság erényeinek kifejlesztése és erősítése a feladatunk.

A héten tapasztalható próbatételek most a fizikainál eggyel finomabb, az éteri testünk szintjén jelennek meg. A kihívást hozó energiák felerősítik vágyainkat, kívánságainkat, kommunikációnkat és az egoizmusunkat is. Érzelmeink szintjén előtérbe kerülhet a megszerzés, a megtartás vagy akár az önérvényesítés érzése is. Mentális szinten pedig olyan gondolatok jelennek meg bennünk, amelyek leginkább rólunk, elért vagy megszerzett értékeinkről, szerepeinkről szólnak. Az ezekkel való megküzdésben vannak segítségünkre a Mértékletesség és a Megfontoltság erényei. Mértékletesség az étkezésben, a beszédben, a gondolkodásban, vagy bármiben életünk bármely területén, és Megfontoltság a kommunikációban, szavainkban, cselekedeteinkben.

A próbatételek felbukkanása, mint például a mohóság, a torkosság, a ragaszkodás érzései és gondolatai késztetnek minket arra, hogy feltegyük magunknak a kérdést: Le tudunk-e mondani arról, hogy a magunk javára döntsünk 1-1 helyzetben? Képesek vagyunk-e inkább az elengedés képességét, sem mint a birtoklásét erősíteni a héten? Ez a pár nap most az önfegyelem és önuralom próbája is.  Tudunk-e mértéket tartani az élvezetekben? Tudunk-e visszafogottan kifelé áramolni, és mértéktartóan befogadni bármit, ami a világ és köztünk mozog?

Emellett a hét felerősíti a kommunikációval kapcsolatos kérdéseket is. Mondhatnánk úgy is, hogy ez a csend időszaka az Adventi csendességen belül. Kommunikációnk, beszédünk, szavaink vizsgálatának ideje érkezett el. A kimondott szavakban óriási erő rejlik, mely lehet építő vagy romboló is, attól függően, hogyan használjuk őket. A kommunikáció fegyver is lehet, hiszen magával hozhatja a hazudozás, csalás, megtévesztés, durvaság, vádaskodás, vitázás vagy manipuláció működési mechanizmusait. De már önmagában a felesleges szócséplés, a pletykálkodás vagy a túlzott fejtegetése dolgoknak is a beszéd alacsonyabb működtetését jelenti. Ezért is a hét egyik próbája a szóböjt! De nem csak a kifelé áramló kommunikáció visszafogása, hanem a belsőnkben zajló beszéd elcsendesítése is feladat ezen a héten. Törekedjünk arra, hogy a lehető legkevesebbet kommunikáljunk kifelé, és ezzel párhuzamosan a belsőnk csacsogását is szüntessük meg.

A Megfontoltság és a Mértékletesség erényei ezen próbák kiállásában tudnak fejlődni igazán. Mivel ezek a leckék életünk bármely területén felbukkanhatnak, érdemes az erények mögötti dinamikát is tudatosítanunk. Úgy is nézhetjük, hogy ez a két erény egy működési dinamika két iránya: önmagunk kifelé árasztása és a külvilág befogadása, vagy akár az adok-kapok egyensúlya közötti mozgás két iránya is lehet. Nagyon fontos lenne nem csak most, hanem az életünk során folyamatosan, hogy amikor önmagunkat odaadjuk a világnak, vagyis kommunikálunk, cselekszünk, és egyéb módon megnyilvánulunk, mindezt a Megfontoltság erényét működtetve tegyük. Hiszen, ha túl sokat adunk magunkból, elnyomhatunk vagy akár befolyásolhatunk másokat. Valamint az energiák szintjét nézve beleömlesztjük saját energiánkat a világba, és lenyomatokat hagyunk. Ezt pedig nagyon fontos, hogy mérlegelve és megfontolva tegyük, hiszen nem biztos, hogy az adott helynek és működési módnak pont a mi energiáinkra, gondolatainkra és érzelmeinkre van szüksége.

Amikor befogadunk a világból, vagyis megszerzünk, eszünk, kielégítjük testünk, gondolataink és érzelmeink óhajait, a Mértékletesség erényét lenne szükségszerű alkalmazni. Ha csak az evés szintjén vizsgálódunk, egy nagyon finom ételből nehéz nem túlenni magunkat. Bár a habzsolás és a mértéktelen fogyasztása az adott ételnek óriási kielégülést adhat, testünknek mégis óriási terhet jelent a többlet-étel feldolgozása. Az energiák szintjét nézve ilyenkor bevisszük magunkba a külső dinamikákat, és a mértéktelenségben saját rendszerünket akár túl is tölthetjük. Utána pedig meglepődünk, hogy én-határaink elmosódtak, és egyedül már képtelenek vagyunk megtartani magunkat.

Ezt a hetet másik nézőpontból Vízpróbának is nevezik, amikor is annyira hiányzik számunkra a külső körülmények általi támasz, mintha a vízben lebegnénk. Keressük a kapaszkodókat kívül, pedig belül kell önuralomra törekednünk. Tegyük függetlenné érzelmeinktől és aktuális hangulatunktól a magasabb eszmék követését! A sötétség egyre nagyobb most odakint, ami visszahat kedélyállapotunkra. Tartsuk magunkat a már elsajátított és tanult Szellemi Törvényekhez és alapokhoz. Ezek visszahozhatják bensőnkbe a fényt, és támaszt adhatnak mindenben.