Út a Mértékletesség erényének elsajátításáig * 2. rész

A hét feladata a Mértékletesség és Megfontoltság erényeinek kifejlesztése. Kiindulási pontunk az az állapot, amikor hagyjuk, hogy érzelmeink és gondolataink csapongjanak, befolyásolják tetteinket és viselkedésünket. Ösztöneink uralnak minket, és ezekhez kapcsolódnak még az énjeink is, amelyek néha olyan erősek, hogy egészen elhisszük, mi magunk vágyunk valaminek a megszerzésére vagy elérésére. A hét erényeinek integrálásával képessé válunk arra, hogy uraljuk belső késztetéseinket, józan ítélőképességgel pedig a tisztesség határain belül tartsuk a vágyainkat. Ekkor már átjár minket a nyugalom érzése, kiegyensúlyozottak és harmonikusak vagyunk, mert már mi uraljuk ösztöneinket.

És hogyan érhetjük el ezt az állapotot? Milyen út vezet a kiindulási ponttól az önmagunkba integrált erényig? Ebben segít nekünk az Oda-Vissza Tarot olvasata.

A 14-es lap az, ahonnan indulunk, és a 92-esbe szeretnénk elérni. Első lépésként a 11-es, Erő lap jelentéstartalmát kell megvizsgálni magunkban, most a Mértékletesség nézőpontjából.

Ezen a lapon egy fiatal, szépséges lányt láthatunk oroszlánjával. A lányt tekinthetjük önmagunk tudatos aspektusának. A mindennapok szintjén igyekszünk, hogy olyan ártatlanok, szépek, finomak, kecsesek és szelídek legyünk, mint ő. És ha ez nem sikerül, mert épp rossz napunk vagy kedvünk van, esetleg fáj valamink, vagy csak nem érezzük önmagunkat vagy életünket megfelelőnek, akkor színre lép az oroszlán. Őt tekinthetjük gondolataink, ösztöneink, tudattalan törekvéseink, ötleteink, véleményünk, kívánságaink, indulataink és érzelmeink megjelenítőjének. Amikor eltűnik a tudatos kontroll, akkor előretör, és ráüvölt a világra, környezetünkre vagy akár tudatos énünkre. Lehet, hogy kitörésként, hisztériaként vagy épp lázadóként nyilvánul meg viselkedésünkben. De felbukkan az érzelmi hullámainkban, a hangulatingadozásainkban, a mértéktelen fogyasztásainkban, a vágyaink kielégüléséért való küzdelmünkben, a mások felé agresszívan kimondott szavainkban, és még folytathatnám. A lényeg, hogy próbálunk a lány minőségeivel jelen lenni a világban, miközben egy oroszlánt próbálunk bensőnkben megzabolázni. És aki kicsit is képes a felszín mögé látni, nem fog hinni a szép arcnak, a finom színeknek vagy épp a visszafogottságunknak. Látja és érzi, hogy ez a felszín, ami mögött egy kitörésre váró erő van, ami bármikor kivillanthatja karmait és éles fogait.

A Mértékletesség erényének első lépése, hogy eme dualitásunkat összhangba hozzuk. Emberként csak belső világunkat tudjuk befolyásolni, így például azt nem, hogy mások hogyan viszonyulnak hozzánk és kirohanásainkhoz. Belső világunkat, vagyis a bennünk lakó oroszlánt nekünk kell megzabolázni és tudatos, Szellemi törvényeket követő énünk uralma alá hajtani. Megálljt kell tudni parancsolnunk vágyainknak, a belső ösztönös igényeknek, a gondolatoknak, az érzelmeknek, a hangulatoknak, a kívánságoknak, stb.. Ezeket tudatos figyelemmel kell követni, a tisztesség és a józan mértékek, vagyis a végletek között kell tartani.

Így vagyunk képesek a belső oroszlánt integrálni, és belépni a 89-es lap állapotába. Itt már nincs oroszlán, se szende lány. Egy erős nőt látunk, akiből sugárzik, hogy uralkodik bensőjén. Vele szemben nem jut eszünkbe, hogy ránk engedi rejtegetett oroszlánját. Látjuk rajta, hogy képes megfékezni indulatait, kívánságait, vágyait és ösztönös, belső késztetéseit. Ő a tökéletes fegyelem megtestesítője. Ez a Mértékletesség integrálásának első állapota. Amikor már képesek vagyunk bensőnk uralására.

Ez az állapot visz át minket a 17-es lap lépcsőjére. Itt már nem két korsó között öntögetjük a vizet. A képen lévő lány kezeiben tálak vannak, amelyekbe befogad különböző sugallatokat, és oda is adja a világnak. Kiáraszt, miközben magának nem tart meg semmit. Az, hogy a korsókat elengedte, megnyílt egy másfajta minőségnek: a befogadásnak. Amikor már kevés energia is elég, hogy ösztöneinket állandó uralom alatt tartsuk, olyan energiák és figyelem szabadul fel, melyet már a Magasabb Szellemi minőségek befogadására fordíthatunk. Ekkor látjuk meg Lélekcsillagunkat, kapcsolódunk vele, és elkezdjük cselekedeteinkben megvalósítani sugallatait.

Itt szembetaláljuk magunkat a Mértékletesség erényének egy újabb feladatával: hogy képesek vagyunk-e teljes önátadásra Szellemünk Akaratának. Ugyanis amikor uraljuk már ösztöneinket, felvetődik a kérdés, hogyan lehetne a bensőnkben lévő erőket a jóhoz rendelni. Ezt a feladatot hozza magával a 17-es lap. A képen ugyanis a fentről érkező sugallat nincs kapcsolatban a Szoláris csakrából érkező energiákkal. Vagyis van kiárasztás bensőnkből és a Lélekből is, de ezek nincsenek összhangban. A test és a lélek még nem képes együtt cselekedni.

Itt lép elő a feladat, hogy megzabolázott ösztöneinket egy Magasabb Célnak rendeljük alá. Ez egy döntés, de hatása a gyakorlatban mutatkozik meg.

Amikor például úgy döntünk, hogy elmélyülünk önmagunkban, és elmegyünk egy csend és meditációs táborba. Ott tapasztaljuk meg a döntésünk eredményét kihívások képében. A csendet még csak-csak el lehet viselni pár napig, de a 8 óra meditáció ellen sokszor már lázad a test. Aztán hirtelen felbukkan az édesség utáni vágy, vagy egy kiadós beszélgetésre való késztetés. Vagy egyszerűen csak annak a vágya, hogy lefekvéskor elköszönjünk egymástól. És ha kicsit is elengedjük a gyeplőt, és átadjuk a vezetést késztetéseinknek, ösztöneinknek, akkor még arra is képesek, hogy a döntésünk ellenére rávegyenek a távozásra.

Szóval, ha úgy döntünk, hogy feljebb emeljük a Mértékletesség erényét és tökéletesítjük, akkor elérkezünk egy pontra, amikor az önmagunk kiárasztásának edényét is el kell engednünk. Már csak az marad, amin keresztül Eszenciánk sugallatát fogadjuk be és árasztjuk ki. Bensőnk pedig ennek a folyamatnak a segítője úgy, hogy minden erejét a megvalósításra összpontosítja. Itt vagyunk képesek a Remény érzésének megszilárdítására szívünkben. Hiszen a Lélekkel való tiszta kapcsolat és az ebből fakadó sugallatoknak való alárendelődés alapfeltétele a bizalom és a remény abban, hogy a Magasabb Akaratnak alárendelve hasznos munkát végezhetünk életünk során.

Amikor megszületik ez az állapot, döntés és a Remény érzése, akkor léphetünk át a következő, 95-ös lapra. Itt már nincsenek edények, hiszen már eszköz sem szükséges, mert mi magunk állunk már kapcsolatban Eszenciánkkal. Ez egy állandó, áramló kapcsolat, impulzus és inspiráció. Ekkor már nem kérdés, hogy mindaz a cél, amiért erőinket megzabolázzuk és irányítjuk, egy Magasabb Cél és az Egyetemes Jót szolgálja. Kezünkben kürt, amellyel szimbolikusan is közhírré tehetjük mindazt az Igazságot és Tetteket, amelyeket Magas Szellemi Eszenciánk sugall nekünk. És ennek a kiárasztásnak már nem lehetnek gátjai alacsony énünkben rejlő ösztönök vagy késztetések, egónk már háttérbe vonult. Itt képesek vagyunk a test és lélek egészséges harmóniájának létrehozására és megélésére. Nem hat ránk külső erő, nem korbácsolja fel vagy hívja életre régi vágyainkat, mert mi uralkodunk bensőnk felett. Ez pedig már az az állapot, amit a 92-es lap is mutat, a Mértékletesség erényének végső állapota.

Ebben az állapotban már bírunk a Mértékletesség erényével. Aktív működtetésével képessé válunk belső életünk kiegyensúlyozására. Már nem rángatnak minket a belső tartalmak, késztetések és ének. Mi magunk uraljuk ösztöneinket, ezáltal képessé válunk arra, hogy a külső dolgokban is rendet tartsunk. A belső harmónia, rend és önuralom teszi lehetővé, hogy a külvilág és köztünk egy határ képződjön, amin már nem képesek áttörni az alacsony szintű erők. Már nem tudnak minket kibillenteni vagy elcsábítani külső kísértések, mert mi vezetjük bensőnket: a tisztesség határai között tartjuk vágyainkat, a józan ítélőképességgel képesek vagyunk különbséget tenni a dualitásban, érzéki vágyainkat az eredendő jóhoz rendeljük.”

Domokos Erzsébet

%d blogger ezt szereti: