Miért fontos a halál elfogadása?

A tibeti buddhisták úgy gondolják, hogy a betegség, mint például a rák is, figyelmeztető jelek lehetnek, hogy elhanyagoltuk a lényünk mélyén lévő dolgokat, a lelki szükségleteket. Ha komolyan
vesszük ezt a figyelmeztetést, van tényleges remény a gyógyulásra, nemcsak a test, hanem az egész lény gyógyulására. Ha megértjük a múlandóság mélységeit, az oda vezet, hogy szívünk legmélyén megértjük az igazságot.

Fontos, hogy kezdjünk el befelé figyelni, nem kell megvárnunk, hogy betegek legyünk. Sajnos mindannyian a régi kitaposott ösvényeken járunk, nem könnyű ezen változtatni, de lehet, csak befelé kell figyelnünk, és a törekvésünk lassan meghozza a bölcsességet. Kezdjük felismerni, hogy mindig újra és újra ugyanazokba a meghatározott ismétlődő sablonokba esünk vissza. Persze visszaeshetünk újra és újra, de lassan azért kikeveredhetünk belőle. Erről szól az Önéletrajz öt fejezete című vers:

1. fejezet:
Sétálok az utcán. Van egy mély gödör a járdán.
Beleesek.
Elveszett vagyok… remény nélküli
Nem az én hibám.
Egy örökkévalóság lesz, mire kijutok.

2. fejezet:
Sétálok ugyanazon az utcán.
Van egy mély gödör a járdán.
Úgy teszek, mintha nem látnám.
Megint beleesek.
Nem tudom elhinni, hogy megint ugyanott vagyok.
De nem az én hibám. Ismét hosszú időbe telik, mire kijutok.

3. fejezet:
Sétálok ugyanazon az utcán
Van egy mély gödör a járdán. Látom, hogy ott van.
Mégis beleesek ez már szokás. Nyitva a szemem,
Tudom, hol vagyok.

4. fejezet:
Sétálok ugyanazon az utcán.
Van egy mély gödör a járdán. Kikerülöm.

5. fejezet:
Egy másik utcán sétálok.

A halálról való elmélkedés célja, hogy szívünk legmélyén tényleges változások következzenek be, és hogy megtanuljuk, hogyan kell elkerülni a gödröt a járdán, és miképp sétáljunk egy másik utcán. Ehhez gyakran vissza kell vonulni egy időre, meditációba kell mélyedni, mert ez nyithatja fel a szemünket arra, hogy mit is kezdjünk az életünkkel. A halál elfogadása, és a halálfélelemtől való
megszabadulásunk eredménye egy olyan nem mindennapi öröm, amely új és mélységes erőt ad, önbizalmat szül, állandó indíttatásra késztet, egyre szabadabbá válunk, megtanulunk ÉLNI.

Forrás: Szögyal Rinpocse – Tibeti könyv életről és halálról

 

 

%d blogger ezt szereti: