Ne sirassa a halottakat

Akkoriban Corneyen lakott egy fiatal lány, akinek az anyja meghalt és vigasztalhatatlan bánatban szenvedett. Szegény lány csak sírt éjjel-nappal. Minden, amivel a szomszédok megpróbálták vígasztali őt, csak súlyosbította fájdalmát. Gyakran indulatba jött és azt kiabálta: “Szeretném még egyszer látni anyámat!”

A kétségbeesett szomszédok a plébánoshoz fordultak segítségért, aki szent ember volt. A pap elment a lányhoz. Nem illete őt szemrehányással az állandó sírásért, hanem finoman kifejezte részvétét, amjd miután a lány megnyugodott a plébános megkérdezte tőle:

– Nagyon örülne, ha még egyszer látná  az anyját?

– Ó, Atyám, nem telik el egy perc, hogy ne kérjem e kegyelmet az Úrtól.

– Jól van, gyermekem, legyen az Ön kívánsága szerint. Jöjjön el hozzám este felé a gyóntatószékbe. 

A megbeszélt időben a lány odament.

– Most ereszkedjen térdre és imádkozzon addig, amíg a templomi óra éjfélt el nem üti. Akkor húzza arrébb a függönyt és megláthatja az anyját.

c775433e6ba42763cfa79b9d4149d2de_550x330.jpgEzután a plébános eltávozott. A lány tovább imádkozott, amíg az óra az éjfélt el nem ütötte. Ekkor a lány odébb tolta a függönyt és a következőt látta: az ég közepén halotti menet haladt a kórus felé. Titokzatos és zajtalan menet volt, olyan, mint a felhőké egy napsütéses nyári napon. A lány észrevette, hogy az utolsó egy halott asszony, üggyel-bajjal vánszorgott, mert sokadozott egy fekete vízzel telt nagy vödör súlyával a kezében. 

A lány felismerte az anyját, akinek elkeseredett és dühös arca megrázta őt. Ezért hazatérvén, a lánya még többet sírt, hiszen meggyőződött arról, hogy anyja boldogtalan a másvilági életben. Ezen kívül nagyon érdekelte az is, hogy mit jelent a vödör és a benne lévő víz. Hajnalban elsietett az öreg plébánoshoz.

– Jöjjön vissza erre a helyre este, – mondta a pap. Lehetséges, hogy megkapja a magyarázatot.

Éjfélkor a lány újra meglátta a halotti menetet, úgy, ahogy az előző éjszakán. Az anyja még mindig az utolsó volt, de most már teljesen meggörbült, mert egy vödör helyett kettőt hordozott. Az arca majdnem elfeketedett a dühtől. A lány nem tudott rá nem kiáltani az anyjára:

– Anyám! Anyám! Miért vagy olyan szomorú?

Alig tudta végigmondani, amikor az anyja felkiáltott:

– Miért vagyok szomorú, te szerencsétlen? Mikor hagyod abba a megsiratásomat? Nem látod, hogy arra kényszerítesz engem, hogy vízhordóként dolgozzak az én koromban? Ez a két vödör a te könnyeiddel van tele és ha nem nyugodsz meg, akkor Ítélet Napjáig kell hordoznom ezeket. Gondolj arra, hogy nem szabad a halottakat megsiratni: ha a lélek boldog – az örömét tönkre teszik, ha várja a megváltást – az elhalasztódik, ha átkozott a lélek – a könny, amit érte ontanak tűzesővel esik rá, megkettőzve szenvedését.

Ezt mondta a halott asszony. Amikor reggel a lány ezt mesélte a plébánosnak, az megkérdezte tőle:

– Fog-e sírni gyermekem?

– Persze, hogy nem, és ezentúl soha sem teszem ezt.qvuoypjqggiz

– Akkor jöjjön el megint a templomba. Azt hiszem örülni fog.

Valóban a lány megörvendett, mivel látta, hogy anyja már a menet elején halad. Arca felderült és égi boldogságot sugárzott.

Charles Leadbeater nyomán

Segítsük elhunyt rokonainkat helyes imádkozással. Családunkkal egy nemzetségi fához tartozunk. Egymáshoz való viszonyunk életünk során lehet eltérő. Valakit azért engedünk el nehezen, mert olyan nagyon szerettük, sok jót kaptunk tőle, példaértékű életet élt. Valakihez negatív érzelmekkel, dühhel, haraggal kapcsolódunk, nem tudunk neki megbocsátani. Esetleg valakihez a bűntudat érzése kapcsol halála után, az általunk irányába elkövetett, vagy elmulasztott tettek miatt.

Emlékezünk-fényAkárhogy is, mindenkiért imádkozzunk a megbocsátás, a hála tiszta szívű erejével.  Ezzel a gondoskodással gyógyítjuk nem csak a közöttünk lévő sebeket, sérült viszonyulást, de segíthetjük, hogy felgyorsuljon az elhunyt útja a Tisztítótűzön át. A Tisztítótűz ugyanis nem más, mint az alsó asztrális szférában töltött idő, ahol a negatív érzelmi minőségek tartanak minket (szomorúság, félelem, önsajnálat, megbántódás, gyűlölet, harag, kritizálás, makacsság, stb). Ha megértjük, hogy ezen érzelmeink az elhunyt irányába megkötik őt ebben a szférában (és minket is), de ugyanígy a jószándékunkkal, a megbocsátásunkkal, a hálánkkal támaszt nyújthatunk neki, máris tudjuk milyen a helyes imádság.

Kérjük imáinkban kegyelmet, felszabadulást, megértést a nehéz lehúzó érzelmi és gondolati állapotokból a másiknak, megvilágító és vezető fényt a felsőbb szférák irányába.

Egyszer…
Egyszer mindenki életében eljön a pillanat,
amikor megáll csendben egy hullólevelű fa alatt,
és elrebeg egy imát.
Nem templomit…
nem olyat amit a világ hall és lát,
hanem fénylőt… amiben odaadta magát.
Csak ő érti… és talán az, aki miatt idejött.
Nem is úgy szól az ima, hogy könyörögjön…
talán csak úgy… hogy valamit közöljön.
Csendben… csak magának, és csak neki…
annak aki meghalt…
de az emlék még mindig élteti.
(Léria Dipán)

Az imádság egy szolgálat, amit időnként azokért is tegyünk meg, akik úgy halnak meg, hogy nincs élő, földi rokonuk, akik ilyen módon segíthetik őket. Ez a jószándék, önzetlen segítség olyan lehetőségekké válik, amely nehéz körülményeink idején minket sem hagy egyedül. Ez az imádkozás alkímiája, melynek megnyilvánulása nagyon sokféle lehet. Megmenthet betegségektől, depressziótól, visszatérhet az öröm a családba, de ennek formája, ideje nem a mi fennhatóságunkban van, ezért cselekedetünk legyen önzetlen, és elvárások nélküli.

Mikor a bűntől meggyötörten
A lelkem terheket hordozott
Egyszer csak könnyebb lett a lelkem
Valaki értem imádkozott.
Valaki értem imádkozott,
Talán apám, anyám régen?
Talán más is, aki szeret.
Jó barátom vagy testvérem?
Én nem tudom, de áldom Istent,
Ki nékem megváltást hozott,
És azt, aki értem csak
Egyszer is imádkozott.

Reményik Sándor

2018.11.01

 

%d blogger ezt szereti: