Filmajánló: Ádám almái

Az újnáci Ádámot 12 hét közmunkára ítélik. A büntetést a jólelkű pap, Iván közösségében kell letöltenie.

A csupa furcsa alakból álló társaság (a papot is beleértve) kíváncsian tekint a jövevényre. A pap kérésére Ádám felvállalt célja az, hogy almás lepényt fog készíteni. Látszólag könnyű dolga van, mert a paplak kertjében egy jól termő almafa található.
Ám hiába Ádám eltökéltsége, az almafa termése ki van téve a varjak és a kukacok támadásainak, majd villám is sújtja. Időközben a sütő is tönkremegy.

Az almafa maradék termését (egy híján) véletlenül elfogyasztják. Iván úgy véli, minden baj az ördög műve, Ádám szerint viszont Istené, hiszen a gonosz talán nem is létezik.

Ádámot felkeresik a társai, egy hasonlóan tar fejű társaság, akik nem értik mi a helyzet, mivel Ádám mellett egy „színes bőrű” alakot látnak, akit el akarnak intézni. A „színes bőrű” azonban egyiküket lábon lövi, a másikat a mellkasán és a hátán találja el.
Ádám emberei nem sokkal később visszatérnek, ezúttal többen jönnek. Iván – akiről időközben kiderül, hogy gyógyíthatatlan agydaganata van, és emiatt nemsokára meghal -, megpróbálja összeszedni a botokat, de az alvezér fegyvere véletlenül elsül, és Iván elterül a földön.
Azonban a lövés éppen az agydaganatot roncsolta szét, és Iván már másnap a kórház kertjében üldögél, és teljesen felépül.

Mindenki változáson megy át. Ádám ott marad Ivánnal, és együtt fogadják az újonnan érkezett két elítéltet. Időközben Ádám haja is kin.

Kicsit brutális, de igazán elgondolkodtató és megindító film.


Dán – német vígjáték (2005)

Hit és abszurditás vi­szo­nyá­val kap­cso­lat­ban gyak­ran elő­ke­rül Søren Kier­ke­gaard mun­kás­sá­ga. A ne­ves dán fi­lo­zó­fus élet­mű­vé­vel még csak is­mer­ked­tem a 2005-ben ké­szült Ádám al­mái el­ső meg­te­kin­té­sé­nek ide­jén. E film va­ló­ban vég­le­te­sen ab­szurd, ám egé­szen más­képp, mint vár­nánk.

Egy biz­tos: itt sen­ki sem nor­má­lis. Ivan, a ne­vet­sé­ge­sen na­iv lel­kész (Mads Mikkelsen) ha­sadt sze­mé­lyi­ség, Adam (Ulrich Thomsen) meg­győ­ző­dé­ses neo­ná­ci, Khalid (Ali Kazim) szá­nal­ma­san kis­stí­lű fel­for­ga­tó, Sarah (Pap­ri­ka Steen) szexmániás, Gunnar pe­dig (Nicolas Bro) el­hí­zott al­ko­ho­lis­ta pedofil haj­la­mok­kal. S fél­órá­nyi já­ték­idő után ben­nünk is fel­me­rül a gya­nú: ta­lán a ren­de­ző­nél, Anders Thomas Jensennél is prob­lé­ma le­het ott fönn, az eme­le­ten. Olyan in­ten­zi­tás­sal ke­ve­ri ugyan­is tör­té­ne­té­be a fe­ke­te hu­mort és a gro­teszk for­du­la­to­kat, hogy le­ve­gő után kap­kod­va azt sem tud­juk, sír­junk-e vagy ne­ves­sünk. A szé­dü­le­tes ka­nya­ro­kat ve­vő cse­lek­mény so­rán min­den sze­rep­lő (ma­gá­nak vagy tár­sa­i­nak) bi­zo­nyí­ta­ni akar: a vi­lág re­mény­te­len­sé­gét avagy tö­ké­le­tes­sé­gét, vagy egy­sze­rű­en csak azt, hogy ke­rül, ami­be ke­rül, meg­sü­ti azt a nya­va­lyás al­más pi­tét.
Mind­eb­ből a film vé­gé­re ha­tal­mas fin­tor ke­re­ke­dik, mely mö­gött azon­ban — bár­mi­lyen ab­szurd is ez — Is­ten mo­so­lya raj­zo­ló­dik ki. Sze­rin­tem Kier­ke­gaardnak is tet­sze­ne.

lelőhely: https://ujember.hu/adam-almai/

 

%d blogger ezt szereti: