Őszinteség – a Tarot nyelvén: IX. Remete

Az őszinteség és az igazság törvénye Kuthumi életszabály rendszerében is szorosan összefügg. De nem csak itt látjuk ezt a szoros kapcsolódást, hanem szinte mindenhol, ahol az őszinteség fogalmát kutatják. Az őszinteség szavainkban egyenlő az igazmondással, önértékelésünkben pedig az alázattal.

Az önismeret során – de valójában életünk bármely területén – nagyon fontos, hogy tisztán lássuk azt, hogy jelenleg hol tartunk. Ha hamis képpel rendelkezünk, fel-, vagy alulértékeljük önmagunkat a valósághoz képest, akkor rossz irányba haladunk, és akár akaratlanul is képmutatókká válunk.

Ahhoz, hogy őszinték lehessünk másokkal, először önmagunkkal kell őszintének lennünk. Ehhez pedig ismernünk kell belső pszichológiánkat. Mindez nem könnyű, mert megköveteli, hogy szembenézzünk hibáinkkal, és felelősségvállalást igényel azért, hogy minden külvilági körülményünk kapcsolódik belső állapotunkhoz. A világban tapasztalt háborúk ott vannak bennünk is, egyéni szinten. Ahhoz, hogy ezt képesek legyünk meglátni és megérteni el kell kezdenünk belülről kifelé gondolkodni. Ez a fajta viselkedés a Tarot rendszerében a Remete állomásához vezet el bennünket.

A Remete elhív minket belső világunkba. Az általános ábrázolásban egy színeiben is nagyon visszafogott, kopár vidékre visz, ahol egy lámpással és bottal kezében sétáló bölcset látunk. A kopár táj lehet annak az egyszerűségnek a szimbóluma, ami a valódi őszinteség hordozója. Más nézőpontból arra utal, hogy mikor elindulunk az önfelfedezés útján, idő kell, míg kirajzolódik a belső milyenségünk. Ha becsukjuk a szemünket először csak a sötétséget látjuk. Sok gyakorlás kell, hogy az önmegfigyelés képességét felébresszük, kifejlesszük magunkban. Jelenleg figyelmünk állandóan kifelé irányul, meg kell tanulnunk ezt elsődlegesen befelé fordítani.

A letisztult képhez csendes elme szükséges, hiszen a valódi megértés nem intellektuális szinten születik, hanem a Lélek szintjén. A Lélekhez való kapcsolódás pedig meditációt igényel.

Az Aura Soma Tarot rendszere minden Nagy Arkánum laphoz ad egy úgynevezett „odaút” és „visszaút” lapot. Megmutatja, hogy egy állomáson belül milyen fejlődési utat kell bejárni.

A IX. Remete lapjánál az első képen egy barlang előtt álló alakot látunk, csukott szemmel. Ez a szimbolika az önmagunkba tekintés első lépéseit rejti. A sötét barlang ránk vár, benne a felfedezésre váró tudattalan tartalmainkkal, félelmeinkkel, rögeszméinkkel, belső ellentmondásainkkal, minden hibánkkal. A szándék már meg van. A tudat fénye és a bölcsesség és hit botja a két szükséges eszköz ezen az úton.

A visszaút lapján egy benső, intim pillanat rajzolódik ki. Az egyszerűség itt is igaz. A Remete kezében lévő tálkába néz, melyben tiszta a víztükör. Elméje és érzelmei lecsendesedését láthatjuk ebben a részletben. A lámpás fényét felcseréli a Lélek-galamb fénye, amely a víztükröt is megvilágítja, így adva meg a magasabb megértést. Egy gyertyát is táplál a Lélek fénye, amely a belső tűz ereje. Mindezeken kívül csak egy falat kenyér látható a képen, amely elsősorban nem a fizikai test táplálását képviseli itt, hanem a Lelki táplálékot, ami maga a meditáció, az arra való képesség, és annak lehetősége. Ahogy a Miatyánk imádságában ugyanerre utal a „mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma” kérés.

A Remete időszakában a belső káoszon dolgozunk, félelmeink, árnyékaink, kétségeink feltárásával. Keressük az analógiát a külső szituációk és a belső állapotaink között. És ahogy ez sikerül, megváltozik szemléletünk, és körülményeink felelősévé vállunk.

Mindezek után tudunk önmagunkról is őszintén nyilatkozni, vagy mások felé őszinte megértéssel fordulni. Az őszinteség alappillére tehát az önismeret.

Varga Éva

%d blogger ezt szereti: