A szeretet művészet?

SZERETET ↔ ÖNSZERETET

ajandekotletek_olelo_parna_0

A hónap témája erősen boncolgatja ön – szeretetünket. Sokszor kérdés, hol a határ az egészséges önszeretet és az önzőség között. Előfordul, hogy nagyon félreértjük, mikor kell első helyre tenni magunkat, és mikor adjunk teret másnak.

Erich Fromm szerint a szeretet döntés kérdése. Mindig lehetőségünk van dönteni, hogy szeretünk-e valakit, vagy nem. Azt hisszük, hogy ez „csak megtörténik”, talán így is éljük meg, de a szeretet valójában cselekedetek sora.  Széles körben elterjedt hit, hogy másokat szeretni erény, magunkat szeretni bűn, azt feltételezik, amennyire szeretem magamat, annyira nem szeretek másokat, az önszeretet egyenlő az önzéssel.

  • Vajon mások, és önmagunk szeretete kölcsönösen kizárják egymást?
  • Az önzés azonos az önszeretettel, vagy épp annak hiányából fakad?
  • „Szeres felebarátod, mint tenmagad.” – a tulajdon lényem iránti szeretet elválaszthatatlanul összefügg bármely más lény iránti szeretettel?

A szeretet olyan egyesülés, ahol az ember megőrzi egyéniségét, olyan tevékeny erő, ami ledönti a másoktól elválasztó falat, legyőzi az elszigeteltség, elkülönültség érzését, de lehetővé teszi az önazonosságot, és a saját integritást. A  szeretetben megvalósul a paradoxon, két élőlény eggyé válik, és mégis megmarad kettőnek. A szeretet tevékenység, nem passzív érzelem, nem beleesünk, hanem helytállunk benne. Szeretni annyi, mint adni, és nem kapni. Cselekvő jellegű, tartalmaz alapelemeket: törődés, felelősség, tisztelet, ismeret. Cselekvő törődés annak az életével, és fejlődésével, akit vagy, amit szeretünk. Az ember azt szereti, amiért fárad, és azért fárad, amit szeret. A felelősség valójában teljesen önkéntes cselekvés: megfelelek egy másik emberi lény kimondott vagy kimondatlan igényeinek. Aki felelős, az képes és kész megfelelni. Tiszteletben tartani annyi, mint  azt akarni, hogy a másik aszerint fejlődjön, és bontakozzon ki, amilyen. Ha szeretem a másik személyt, akkor egynek érzem magam vele, azzal, aki ő, és nem azzal akinek lennie kellene. A tisztelethez önállónak kell lennem, anélkül, hogy bárkit elnyomnék, kizsákmányolnék. A szeretet a megismerés egyetlen olyan módja, amely az egyesülés aktusában kielégíti a kíváncsiságomat. Miközben szeretek, és odaadom magam, behatolok a másik személybe, megtalálom, felfedezem magam, felfedezem mindkettőnket, az embert. A törődés, felelősség, tisztelet, és ismeret – kölcsönösen feltételezik egymást, olyan magatartás együttes, mely az érett emberre jellemző, aki alkotó módon fejleszti erőit, nem akar többet magának, mint amennyiért megdolgozott. Felhagyott a mindentudás és mindenhatóság nárcisztikus ábrándjaival, alázatra tett szert a belső erő alapján, mely a valóban produktív tevékenység egyetlen forrása. Akikben benne van a képesség mások iránti szeretetre, ugyanaz a szeretetkészség van saját maguk irányába – ez azt jelenti, hogy mindössze annyira vagyunk képesek másokat szeretni, mint önmagunkat. A valódi szeretet nem érzelem, amire valaki indít minket, hanem tevékeny törekvés a szeretett személy fejlődésére, boldogságára, ez mind a saját szeretni tudásunkban gyökerezik. A szeretet a mai nyugati társadalomban elsatnyul, ennek számos jelét tapasztalhatjuk. A modern kapitalizmusnak készséges, és nagy számban együttműködő emberekre van szüksége, akik mind többet akarnak fogyasztani, akiknek ízlése szabványosítva van, könnyen befolyásolhatóak. Olyan emberekre van szükség, akik úgy érzik szabadok, nincsenek alárendelve sem tekintélynek, sem elvnek, sem lelkiismeretnek, mégis készségesen hagyják magukat irányítani, azt tenni, amit várnak tőlük: súrlódásmentesen beilleszkedni a társadalmi gépezetbe. Irányíthatóak erőszak nélkül, vezethetők vezetők nélkül, ösztönözhetők célok nélkül, kivéve azt az egyet, hogy boldoguljanak, sürögjenek, törtessenek. Ennek eredménye: az elidegenedés önmaga, embertársai, és a természet felé, életerőit befektetésként éli meg, aminek a legnagyobb hasznot kell hoznia.

Szeretet a gyermek és szülők között

elfogadás

Első szeretet élményünk a szüleinkhez kötődik. A gyermek ezt úgy éli meg: azért szeretnek, ami vagyok, szeretnek, mert vagyok. A tiszta anyai szeretet passzív élmény, feltétlen, semmit sem kell tennem érte. Kb. 8,5 éves korig a gyereket szeretik, ő nem szeret viszont, csak elfogadja a szeretetet. Majd jön egy új érzés, a saját tevékenységével szeretetet tud létrehozni, ekkor jut először eszébe, hogy megajándékozza szüleit (vers, rajz). Serdülő korára jut el, hogy a másik személy nem az igényei kielégítésének eszköze, a másik személy szükségletei épp oly fontosak, mint az övé, vagy még fontosabb. Majd adni már nagyobb kielégülés, mint kapni, szeretni még fontosabb, mint szeretve lenni.

  • a gyermeki szeretet logikája: “Szeretek, mert szeretnek.”
  • érett szeretet logikája: “Szeretnek, mert szeretek.”
  • éretlen szeretet: “Szeretlek, mert szükségem van rád.”
  • érett szeretet: “Szükségem van rád, mert szeretlek.”

A gyermek fejlődése során az anyától az apai szeretet felé „megy”. Az anyai szeretet természeténél fogva feltétlen, az apai szeretetet ki kell érdemelni, ez a feltételes szeretet, elve: szeretlek, mert megfelelsz a várakozásomnak, teljesíted a kötelességed, olyan vagy, mint én.  Az érett ember egyaránt szeret apai és anyai módon, mert, ha csak apai módon tenné, akkor kíméletlenné és embertelenné válna, ha csak anyaival, akkor könnyen elveszítené ítélőképességét, gátolná önmagát, és másokat a fejlődésben.

A szeretet gyakorlata

8c1a10897e551e67f44c19ee23eff66b

A szeretet létrejöttének fő feltétele a nárcizmus leküzdése, mely ellenpólusa a tárgyilagosság: embereket, és dolgokat olyannak látom, amilyen. Az objektív gondolkodás képessége: az értelem, és a mögötte lévő érzelmi magatartás, az alázat. A szeretet művészetéhez szükséges a kifejlett alázat, tárgyilagosság, és értelem. A szeretet gyakorlásához szükség van hitre: az ember hisz saját szeretetében, a képességében, hogy másokban képes szeretetet ébreszteni. és a szeretet megbízhatóságában. A hithez szükség van bátorságra, kockázatvállalási képességre, készségre, hogy elfogadjuk a fájdalmat, és csalódást. Szeretve lenni, és szeretni, ehhez bátorság kell. A hit és a bátorság gyakorlása a mindennapi élet apró részleteivel kezdődik, tudatosan kell figyelnünk, mikor cselekszünk gyáván, és ezt hogyan racionalizáljuk. Ha ez folyamatossá válik, azt vesszük észre, hogy ugyan tudatosan attól félünk, hogy nem szeretnek, igazából, tudat alatt szeretni félünk. A szeretet hitből származó cselekedet, akiben kevés a hit, kevés a szeretet is. Aktív tevékenység, ha szeretek, az aktív érdeklődés állandó állapotában vagyok a szeretett személy iránt, de nem csak iránta. A társadalmat úgy kellene megszervezni, hogy az ember szociális, szerető része ne legyen különválasztva társadalmi lététől, hanem egy legyen vele.

feelgood

Szeretni személyes élmény, amit mindenki csak magától magának szerezhet meg – viszont mindenki élete során legalább csökevényes formájában már megélte ezt. Utat tudunk mutatni, ami elindít, de mindenki önmaga fogja felfedezni. A lépések megtételéhez szükség van:

  • fegyelemre – a modern ember a munkahelyen ledolgozott 8 órát követően a lehető legfegyelmezetlenebb, lustálkodni akar, elereszti magát, „lazít” – ez lázadás az élet gépiessége ellen.
  • koncentrációra – ez még az önfegyelemnél is ritkább, egyszerre olvasol, zenét hallgatsz, beszélgetsz – hiánya megnyilvánul abban, hogy nem szeretsz egyedül maradni
  • türelemre – gazdasági rendszerünk pont az ellenkezőjére sugall, a gyorsaságra, a modern ember azt hiszi elveszít valamit – az időt -, ha a dolgokat nem elég gyorsan csinálja, viszont a megnyert idővel semmi mást nem tud csinálni, mint agyonütni
  • a tudás mindennél előbbre való gond legyen, aki mester akar lenni, rá kell szánni az egész életet

Aki mester akar lenni a szeretet művészetében, annak élete minden szakaszában gyakorolnia kell a türelmet, fegyelmet, koncentrációt.

Fegyelem: egy belső késztetésnek kell lennie. A saját akarat fejeződjön ki benne, hogy kellemesnek érezze, és lassan úgy rászokjon erre viselkedésfajtára, hogy hiányozzon neki, ha felhagyna vele.

Koncentráció: tanuljunk meg egyedül maradni önmagunkkal, olvasás, dohányzás, rádióhallgatás, ivás nélkül. Koncentrálni annyi, mint tudni, egyedül lenni önmagunkkal – pont ez a feltétele annak, hogy képesek legyünk szeretni. Meg kell tanulnunk koncentrálni mindenre, amit csinálunk. Másokkal kapcsolatban figyelni tudást jelent.

Türelem: példa rá a kisgyermek, aki járni tanul. Vajon hányszor esik, és kel, de gyakorolja, ameddig nem tanul meg járni. Mi mindent érhetne el a felnőtt, ha meg lenne benne a gyermek türelme, és koncentrációja?!

Erőss Anna önismereti tréner – lélekmediátor

2019. február 23.

 

 

 

 

 

 

 

%d blogger ezt kedveli: