Április szabályai * Együttérzés és Nem-ítélkezés

Az Élet 12 Aranyszabálya közül a következő kettőt együtt tárgyaljuk. Ennek oka, hogy az Együttérzés és a Nem-ítélkezés erényei szorosan összekapcsolódtak mára bennünk. Nincs egyik a másik nélkül. És bár ez mind a 12 szabályra igaz, mégis ez a kettő nagyon szoros kapcsolatban áll egymással.

Az Együttérzés nemes erényéről nagyon sokféleképpen írnak, gondolkodnak. Általánosságban elmondhatjuk róla, hogy ez egy olyan belső állapot, amikor mindent, ami engem körülvesz, önmagában szemlélem. Nem hasonlítom semmihez, főleg nem magamhoz, hanem megpróbálom megérteni, meglátni a valóságot, amit bemutat. Nem a saját nézőpontomból, világlátásomból és hitrendszeremből szemlélődöm, hanem belelépek a másik cipőjébe: átérzem, átélem a múltját, a hozott gondjait, a tanult viselkedési normáit, bármit, ami befolyásolta abban, hogy olyan legyen, amilyen.

Talán az együttérzés és a nem-ítélkezés erényeit a legnehezebb a mindennapjaink részévé tennünk. Mert társadalmunk arra nevel minket, hogy vegyük észre a különbözőségeinket, hogy miben vagyunk mások, többek, jobbak. Legyünk egyediek, adjuk önmagunkat és hangsúlyozzuk ki a lehető legtöbb szinten azt, ami megkülönböztet minket másoktól. Tehát alapvetően a különbözőségek keresésére vagyunk programozva. Ez létrehozza bennünk az önmagunk mások fölé emelésének vagy alábecsülésnek a működési dinamikáját. Mert, ha olyat látunk, ami tőlünk eltérő, és számunkra negatív megjelenés, viselkedés vagy érzelem, akkor azt általában kritikával illetjük. (Itt máris bekapcsol a negyedik, Nem-ítélkezés szabály). Ha pedig olyat látunk, ami számunkra vonzó, szeretnénk mi is rendelkezni vele, akkor általában irigység lesz úrrá rajtunk, de mindenképp pozitívan kötődünk az adott személyhez, eseményhez, érzelemhez.
Tehát bármit is érzékelünk a világunkban, arról véleményt alkotunk, önmagunktól elválasztjuk, és annak fényében szemléljük, hogy bennünk hogy van jelen az adott dolog.

Ezért is kell ehhez a két erényhez sok belső munka és önismeret. Hiszen ahhoz, hogy mindent elfogadjak és megpróbáljak megérteni a környezetemben, ahhoz először önmagamban kell ugyanezt végrehajtani. Mert ha nem tudok mit kezdeni az önmagamban lévő árnyakkal, elbújok előlük, letagadom és elnyomom őket, akkor a másik emberben fogom meglátni és elítélni ezeket. Rávetítem a környezetemre az ítéleteimet, amit valójában önmagam felett mondok. És minél jobban elítélek önmagamban egy negatív tulajdonságot vagy elfojtok egy rossz élményt, azt annál inkább meglátom a külvilágban, a másik emberben, és benne is elutasítom, kritizálom ugyanazt a működési módot.

Emellett fontos kiépítenünk még önmagunkban az egyenlőség átérzésének erényét. Hogy tudom, hogy mindannyian Szellemi Létezők vagyunk, akik járják életről-életre a Lélek fejlődésének útját. Mindenki más-más szinten tartózkodik, más batyut hozott magával és más céljai vannak életének. És bár ez a különbözőség sokszor nagyon látványos eltéréseket eredményez két ember életében, viselkedésében, felfogásában, mégis, szem előtt kell tartanunk azt, hogy mindannyian a Tudat egy-egy szikráját hordozzuk magunkban. Mind egy nagy egész apró részei vagyunk. Mindaz, amit én teszek, hatással van a nagy egészre. Vagyis elutasíthatom azt, amit látok, de azzal csak még nagyobb szakadékot képzek önmagam és a másik között.

Kuthumi és Lady Guinevierrre a következőképp fogalmazza meg ezt a szabályt:
“A harmadik aranyszabály az EGYÜTTÉRZÉS. Ez a nem-ítélkezés elvét is bevilágítja. Az Együttérzés a Harmadik Aranyszabály, és a Nem-ítélkezés pedig a Negyedik Elv, ezért ezeket együtt fogjuk megtárgyalni. A nem-ítélkezést minden embernek el kell sajátítania, de előtte meg kell érteni, hogy ez mit foglal magában. Az Ítélkezés nagyon könnyen jön, szinte gondolkodás nélkül. Ennek az az oka, hogy az emberek nagy része már egészen kicsi kora óta ezt tapasztalja. Tehát ez az emberi természet részévé vált. Itt az ideje, hogy ez megváltozzon, és ennek a napnak és korszaknak az az óriási ajándéka, hogy mindannyiótoknak megtanítjuk, megmutatjuk az utat, és gyakorlati eszközöket adunk a kezetekbe, amivel megváltoztathatjátok a kinőtt, idejétmúlt hiedelemrendszereket és programokat, amiket életeitek során elsajátítottatok. A másik ember megítélésével csak önmagatok felett ítélkeztek, ugyanakkor, ha együttérzőek vagytok, azzal lehetővé teszitek belső gyermeketek és kamasz énetek számára, hogy kifejezhessék „hiányosságaikat” és „gyengeségeiket” ugyanolyan módon. Ha folyton elutasítjátok és megtagadjátok hiányosságaitokat, és nem néztek szembe az általatok gyengeségnek titulált részeitekkel, soha nem fogtok tudni úrrá lenni felettük. Ezért mielőtt ítélkeztek egy másik személy felett, nézzétek meg azt az aspektust, amit ez számotokra tükröz. Változtassátok ezt át elmétekben együttérzéssé. Ha fivéredet vagy nővéredet az együttérzés fényében látod, akkor a feltétel nélküli szeretettel áldod meg őket, és hozzásegíted őket saját igazságuk felfedezéséhez, saját személyes igazságukéhoz, vagy legalábbis személyes igazságuk felfedezésének folyamatának kezdetéhez, mert látjátok, minden alapszabály egymásra épül. Azt sem szabad elfelejtenetek, hogy embertársaitok iránti együttérzésetek nem azt jelenti, hogy tolerálnotok kell azok durva bánásmódját vagy elfogadhatatlan viselkedését. Ebben az értelemben ez arról szó, hogy megállapítjátok, hol tartanak ösvényükön, és meghagyjátok nekik szabad akaratukat, saját eszközeiket, és az ok és okozat természetes törvénye majd gondot visel a többire. Nagyon gyakran, amikor abban a helyzetben találjátok magatokat, hogy éppen ítélkeztek valaki felett, az egy alkalom arra, hogy a szívetekbe és az énetekbe nézzetek, az egótokba, és meglássátok, hogy milyen tükröt tart ez elétek.
A Negyedik Alapelv a Nem-ítélkezés. Általánosságban elmondható, hogy mások megítélése az emberek második természetévé vált, és anélkül teszik ezt, hogy elgondolkodnának rajta, egyszerűen megvizsgálják a másik ember életútját. Sokkal könnyebb megítélni egy másik ember utazását, mint alaposan megnézni saját életét. És ha az emberek továbbra is ragaszkodnak a mások élete feletti ítélkezéshez, anélkül, hogy ugyanabban a „cipőben” járnának, az az ítélet mindig is vissza fog tükröződni az énre, hogy megmutassa a személynek, hogy ítélete gyakorlatilag hol tükrözi az ő saját hiányát vagy élete komoly fájdalmát. Tehát ítéleteitek saját sebeiteket, sérelmeiteket tükrözik.”

Törekedjünk ebben a hónapban az Együttérzés és a Nem-ítélkezés erényeinek nemesítésére önmagunkon belül. Építsük be az egyenlőséget szemléletmódunkba, és tegyünk szert minél mélyebb önismeretre önmagunkon belül, hogy a rajtunk kívüli világot is színesebbnek lássuk.

Domokos Erzsébet

%d blogger ezt kedveli: