A Vipassana és Én * 2. rész

A Vipassana és Én * 2. rész

írta: Steinmüller Csilla Magdolna (tanítvány és omnipszichológus)

Az első részt itt olvashatod >>>

Tehát miután én magam megtapasztaltam a Vipassana csodálatos erejét és lehetőségét úgy döntöttem az Omniverzum Szabadegyetem szervezésében meghirdetem az első Vipassana elvonulást. Ekkor 2013-at írtunk.

Egyhetesre terveztem. Hogy miért nem tizenegy naposra, mint a „nagy” elvonulást? Ennek több oka is volt: egyrészt egy nagy táborban, ahol a Tanító teljesen külön van a Tanítványoktól, ráadásul még nem is azt a nyelvet beszéli, jobban elérhetetlen, mint az a Tanító aki időnként még ismeri is a résztvevőket, együtt étkezik velük, és bármikor be lehet hozzá kopogni. (Habár az elvonulás szabálya ezt nem engedi meg.) És aztán, ahogy mennek a napok, az ember úgy oldódik fel és megenged magának olyasmit is, ami az elvonulásba nem fér bele (pl. csak úgy meg akarja osztani az élményét a Tanítóval).

Vipassana elvonulás

A „nagy” elvonuláson sok segítő van, akik felügyelik a csendet, és határozottan jelzik, ha az ember megszegi a szabályokat. A résztvevő általában nem szereti, ha rendszeresen rendre utasítják idegenek. Továbbá maga az elvonulás levezénylése egy nehéz feladat, és úgy éreztem egy hétig ez simán megy nekem, a több nap már nehezebb lenne.

Azt érdemes tudni, hogy amikor Tanítóként vezetem a csapatot, akkor én magam is átmegyek a saját folyamataimon. A technikát amit tanítok és is végig csinálom. Ez időnként belső nehézségeket, kihívásokat, megborulásokat és kimerültséget okoz nekem is. Voltak olyan elvonulások, melyeket ketten vezettünk. Ekkor volt lehetőség számomra is kicsit hátrébb húzódni, átengedni magamon a folyamataimat.

Azonban legtöbbször egyedül vezetem egy segítővel. Ő az, aki kapcsolatot tart a Tanítványokkal, hozzá

 fordulhatnak mindenféle gondjukkal.

Az első 6-7 saját vezetésű Vipassana elvonulás nagy kihívást jelentett nekem. Sokszor kellett magamon erőt vennem, hogy csináljam. Aztán egyszer csak történ valami, megváltozott benne. És elkezdtem élvezni az elvonulásokat. Most már a 15. elvonuláson vagyok túl. És az elvonulások élvezete megmaradt

.

Mindig izgulok, amikor elkezdődik. Nem ismerem az összes résztvevőt és ők sem ismernek engem, sőt általában a technikát és a folyamatot sem. Hétfőn 15 órakor találkozunk először, ahol egy kicsit ismerkedünk, aztán pedig 19 órától elkezdődik a Nemes Csend, mely szombat estig tart. Azonban ahogy haladnak a napok mindenki változik, átmegy a saját folyamatán, és amikor már lehet beszélni teljesen más szinten tudunk kapcsolódni, mint az első nap.

Talán az egyik legnagyobb kihívás a Nemes Csend betartása. Nem beszélni, írni, telefonálni, kapcsolódni a ma embere számára félelmetes és riasztó lehet. De aki megtapasztalja a Nemes Csendet megérti milyen fontos is ez. Visszavonulni és önmagunkkal lenni ajándék Önmagunk (Lelkünk és személyiségünk) számára. Erről minden résztvevő be is számol az elvonulás végén.

Hálás vagyok, hogy taníthatom ezt a technikát. Hálás vagyok, hogy vannak emberek, akik az én vezetésemmel végig mennek ezen folya

Szellemi Törvények Omniverzummaton. Bátran bíztatok mindenkit, hogy vállalja ezt az egy hetet Önmagáért.

 

A következő Vipassana elvonulás: 2020. november 9-15 között.

Bővebben itt >>

Üdv:

Steinmüller Csilla Magdolna
spirituális tanító
2020. 09. 26.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: