Meditáció * 1. rész * Kezdjük …

szellemi-harcos-ösvényHa tudatosan a változás és fejlődés mellett döntünk, akkor vannak kötelező feladatok és lépések!

Igaz, azt, hogy kötelező, a ma embere egyből elutasítja, mert ő bizony tudja, hogy mi jó neki, és majd azt csinálja. Azonban a Szellemi Úton ez nem így van!

Ha haladni akarunk a fejlődés útján (s bizony ezért vagyunk itt!), akkor el kell fogadnunk, hogy nem a saját, személyes akaratunk szerint élünk. Meg kell ismernünk, és alkalmaznunk kell a Törvényeket, melyek áthatják a Mindenséget. S az út egyik feltétele a MEDITÁCIÓ beépítése az életünkbe.

Ez nem csak a keleti ember “hóbortja”, vagy a buddhisták módszere, hanem azon Emberek számára kötelező cselekvés, akik a Szellemi Út mellett köteleződnek el. S a Szellemi Harcos Ösvényének is az első lépése.

Mi a meditáció célja?
A meditáció célját több lépcsőben jelölhetjük meg. Ezeket a fokokat egymás után tudjuk megtenni, munkát és gyakorlást befektetve.
Fontos a rendszeresség és a kitartás!
1. Nyugalom és békesség elérése
2. Megvilágosító Üresség elérése

Gyakorlati lépések
Ezek szintén egymásra épülnek. Kitartás, akarat és spirituális nyugtalanság[1] szükséges, hogy átjárják az embert.

Az, hogy „meditálok” igen nagy szó. Az ember, az egó, előszeretettel használja, „Lám, lám én már meditálok is!” – ezzel is különlegesebb vagyok annál, mint aki nem meditál, de igazán meditálni – az bizony be kell lássuk – nem megy.

meditácio vipassanaOlyan tulajdonságok szükségesek hozzá, mint az elhatározás, a kitartás, az akarat, az erő, az erőfeszítés, és megint csak erő, akarat, kitartás és erőfeszítés, s ezekkel a tulajdonságokkal bizony a ma embere nem rendelkezik.
Első lépés tehát, ezen tulajdonságok csíráinak kifejlesztése önmagunkban.

A következő fontos lépés az a mindennapi életünk. Egy rohanó, túlpörgő, feladatokkal terhelt nap után leülhetünk azt mondva, hogy meditálunk, de bizony ez önbecsapás és önámítás! Hazudunk még önmagunknak is. (És ha őszintén és bátran szembe mernénk nézni önmagunkkal, meglátnánk, hogy milyen gyakran hazudunk önmagunknak! Önbecsapásban élünk!)

Tehát ahhoz, hogy majd egyszer tényleg meditáljunk a napközbeni lecsendesedés roppant fontos. Például álljunk meg többször és lélegezzünk tudatosan! Figyeljük a be és kilégzés ritmusát, mélységét és milyenségét. Vegyük észre, hogy hányszor akad el a lélegzetünk (megfosztva magunkat az éltető energiák áramától), és azt is, hogy ha elkezdjük kapkodni a levegőt.
Ne a légzés irányítása és kontrollálása legyen a cél, hanem a TUDAT légzésre irányítása. A Tudat aktív módba kapcsolása, mely a Tudatosság első lépcsője.

Tudatosan figyeljünk! Ne gondolkodjunk, ítéljünk, tervezzünk, elemezzünk. Ne fussunk gondolatba sem a múltba, sem a jövőbe. Ezek most nem számítanak! A pillanatot éljük át tudatosan, odaadva önmagunkat, figyelmünket a Tudatnak.

Egy másik „gyakorlat” lehet a nap folyamán, hogy rácsodálkozunk a világra. Észreveszünk egy virágot. Tudatosan szemléljük, megfigyeljük a színét, a virágát, a leveleit. Rácsodálkozunk egyszerűségére, szépségére, és arra, hogy a Mindenségben elfoglalt helyét (ez lehet egy cserép föld is az ablakban) mily kitartóan és méltósággal fogadja el.

Tudatosan rácsodálkozhatunk az ég színére, a nap sugaraira, a madarak énekére, de a kezünk mozgására is. Ő milyen alázattal végzi feladatait odaadva magát nekünk.

És ha a nap során ilyen pillanatokat beiktatunk, akkor kész vagyunk arra, hogy este (vagy reggel)[2] leüljünk elcsendesedésre. (Mert a meditációhoz még hosszú út vezet!)

Kezdjük ezzel. Adjunk ennek 2-3 hetet.
Finomítsuk a tudatunkat, az érzékenységünket, és utána jöhet majd a következő lépés.

zaszloSteinmüller Csilla
spirituális tanító
2015. június 27.

Folytatás itt: Meditáció 2. >>>

**************************************************

[1] Spirituális nyugtalanság egy belső, feszítő, hajtó erő, mely nélkül nem tudunk haladni a fejlődés útján. A spirituális nyugtalanság NEM a személyiség akarata! Ez egy ajándék a személyiségnek a Belső Lényétől (Lelkétől)!

Egy üzemanyag, mely a személyiséget mozgásra és cselekvésre ösztönzi. Az, hogy az ember (személyiség, egó) ezt az üzemanyagot felhasználja vagy sem, már a „szabad” választás, az egós döntés eredménye.

A spirituális nyugtalanság nincs meg mindenkiben, azonban ha megvan még alázatosabbá kell, hogy tegyen a Belső Lényem iránt, és még több kitartást és erőt követel meg az embertől a napi spirituális feladatok elvégzésében.

[2] A meditáció egy másik fontos eleme az idő. Úgy nem lehet meditálni, hogy van rá 20 percem. Az idő tényezőt ki kell kapcsolni. Ezért célszerűbb este meditálni, mert akkor nem számít az idő, és utána bele is tudunk aludni abba a lecsendesedett állapotba.