Bemutatkozó » Cserta Zsófia

Cserta Zsófia vagyok, az Omniverzum Szabadegyetem oktatója.

Mind a pszichológia, mind az ezotéria vagy spiritualitás nagyon régóta érdekelt. Nehéz gyerekkorom volt, és emiatt már egyetemista éveim alatt elkezdtem foglalkozni pszichológiával, majd grafológiával. Szerettem volna megérteni saját és környezetem viselkedését. Három természettudományos egyetemi diplomát szereztem, de nem találtam meg a válaszaimat. Folyamatosan kutattam és vártam, hogy majd egyszer csak megértem, miért vagyok itt, mi értelme van az életemnek, és hogy mit jelent az, hogy boldogság. 40 felé közeledve teljes boldogtalanság és kétségbeesés vett rajtam erőt. A gyerekek nagyobbak lettek, a munkahelyemen nem éreztem, hogy elismernek, a férjem mellett nem éreztem már magam nőnek, a barátok már nem tudtak segíteni, csak panaszkodtam minden miatt, és kritizáltam magam körül mindenkit, saját elégedetlenségemet a családomon vezettem le. Eljutottam oda, hogy úgy éreztem az életem minden területén kudarcot vallottam, és így már nincs értelme az életemnek. Egy pszichológus megkérdezte tőlem, hogy szerintem miért érdemes élni, és én nem tudtam rá őszintén válaszolni, tudtam milyen választ vár el tőlem, hogy pl. felnevelhetem a gyerekeimet és majd az unokáimat, stb., de én ezeket csak kötelességnek éreztem, feladatoknak, amik leszívják az energiáimat. Nem tudtam mitől lennék boldogabb, örültem némi Én-időnek, de soha nem volt elég jó semmi. Borzasztó érzés volt belegondolni, hogy valószínűleg még hosszú, elvárásokkal teli éveket kell leélnem tele kötelességekkel, feladatokkal, és közben én teljesen elveszek, megszűnök létezni. A depressziós korszakom után következett az önismereti és a lélekgyógyász képzés, ami hitet, önbizalmat, önszeretetet és célokat adott, és mostanra már elmondhatom, hogy az ÉLETET választom.

A lélekközpontú filozófia, vagy szellemi filozófia, amivel az Omniverzum Szabadegyetemen találkoztam, nagy segítséget nyújtott a továbblépéshez. A pszichológiai tantárgyak segítségével sikerült feldolgoznom a gyerekkori problémáimat, illetve megismerkedhettem többféle módszerrel, amelyek mindegyike adott egyfajta rálátást az életemre, arra, hogy miért működök úgy ahogy. Tetszett, hogy ebben az iskolában mindenkinek más-más hite van, és vannak olyanok is, akiknek egyáltalán nincs, köztük voltam én is, mert abszolút materialista neveltetést kaptam és életem során minden kérdésemre a természettudományos iskolákban szerzett tudással akartam válaszolni. Amikor az Állatorvosi Egyetem experimentális toxikológus képzésére jártam, nagyon sokat tanultunk a betegségek kialakulásáról. Ott szembesültem azzal, hogy nincs egyértelmű magyarazát az okokra, sem genetikailag, sem környezeti hatásokkal nem indokolható, hogy az egyik ember miért betegszik meg, és a másik pedig miért nem. Persze vannak hajlamaink, de mégis leélhetünk úgy egy egész életet, hogy azok nem aktiválódnak be. Mindenki ki van téve valamilyen környezeti terhelésnek és mégsem egyértelmű, hogy ki lesz beteg és ki nem. Mindent összevetve a betegségek genetikai és környezeti okán felül kell lennie egy harmadik szempontnak, ami mondhatjuk úgy is, hogy „meghúzza a ravaszt”, és ez a pszichés állapot.

A Szellemi filozófia mellett a Személyiséglélektan és a Kronobiológia rendszerén keresztül sikerült leginkább megértenem Önmagam, nevelésből hozott és nem-nevelésből származó tulajdonságaimat, képességeimet, hajlamaimat. A Kronobiológia segítségével ráláttam gyermekim, férjem, szüleim, testvérem, barátaim alapvető jellemvonásaira és a karmikus kapcsolataimra. Észrevétlenül tettem le régi terheimet, és lettem elfogadóbb magammal és másokkal szemben. Különböző további tanfolyamokon vettem részt, majd munka mellett elkezdtem tanítani, mert úgy gondoltam, hogy sok olyan ember van, aki hasonló gondokkal küzd, és akinek lehet segíteni a fenti módszerekkel, csak időt és energiát kell szánnunk a fejlődésre, miközben fokozatosan elkezd kitisztulni a kép, hogy kik vagyunk, mit akarunk, és hogy merre tartunk. Mind ezek után már akaratlanul is segítünk a környezetünkben élőkön és terheket vehetünk le a gyermekeinkről, hogy ne vigyék tovább a mieinket.

Cserta Zsófia * 2017. 12. 27.

%d blogger ezt szereti: